Budapest

Várkert Bazár

Várkert Bazár

A Várkert Bazár megújításának egyik alapvető szempontja az állagmegőrzés, az épület felújításával azonban számos további potenciális lehetőséget is kínál a beruházás, mely nem csupán műemléki rekonstrukció, tehát a Világörökség részét képező épületegyüttes és a kapcsolódó kertek eredeti állapotában történő helyreállítása.

Ennél többről van itt szó: a Várkert Bazár fejlesztésével és hasznosításával új kulturális szolgáltatásokkal gazdagodott a főváros. Komoly előkészítő munkát és hatástanulmányokat követően, szakértők bevonásával jött létre az a kulturális koncepció, melynek köszönhetően komplex, a nemzetközi trendeknek megfelelően szerveződő kulturális negyed jött létre. A koncepció visszautal azokra a múltbeli értékekre, amelyeket a Várkert Bazár közvetít, emellett viszont bepillantást enged a jelen eredményeibe, irányzataiba, valamint a jövő ígéreteit is előrevetíti. A felújított épületegyüttesekben kiállítótereket, multifunkcionális rendezvénytermet és mélygarázst is kialakítottak. Emellett a látogatókat kiszolgáló vendéglátóhelyek, turisztikai információs pont, és üzletek (pl. múzeum shopok) is létesültek. A megújult Várkert Bazár területén egyszerre van lehetőség kikapcsolódásra, szórakozásra és művelődésre a térszint alá süllyesztett multifunkcionális rendezvénytérnek, a szabadtéri színpadnak, a helyreállított királyi kerteknek köszönhetően.

Amellett, hogy egy új pihenőhelyet és kulturális teret is kapott a város, a mozgólépcső és liftek segítségével a gyalogos forgalmat is fejlesztették, és ezáltal megteremtették a kapcsolatot a Duna-part és a Vár között, elősegítve mindkettő revitalizációját. A vízhordó lépcső felett mozgólépcső köti össze a két területet.
 
A kivitelezés 2013. február 1-jén indult kivitelezést előzetes régészeti kutatások előzték meg. Mivel a korábbi szondázások jobbára szórványos régészeti emlékeket, továbbá többperiódusú újkori és Ybl kori maradványokat mutattak ki (például az egykori grotta alapfalát), meglepetésként érte még a régészeket a török kori maradványok előkerülése. Az elmúlt 750 évből előkerült ágyúgolyó, fegyver, ékszer, és egyéb lelet mellett megtaláltak az Öntőház udvarban két török kori műhelyépítmény romjainak (például az udvarnak nevet adó török ágyúöntő műhelyek falainak), az új rendezvénytér helyén pedig egy török kori falu maradványait. Ezek a váratlan régészeti kutatások és leletek nehezítették a Kivitelező feladatát is, komoly organizációra volt szükség a régészek munkájának zavartalan biztosítására.
 
A restaurátorok számára a feladatok sokrétűsége és a felújítandó elemek rendkívül rossz állapota óriási kihívást jelentett. A magyar restaurátor szakma kiválóságai, egy-egy terület elismert szakértői dolgoztak azért, hogy a Várkert Bazár újra olyan legyen, amilyennek Ybl Miklós megálmodta. A restaurátori feladatokért a West Hungária Bau Kft volt felelős a kivitelezői konzorciumon belül.
 
A restaurátori tevékenységek néhány fontos területe:
 
Farestaurátori munkák: A főbejárati kapuk, a kapupavilonok, valamint a bazársorok mintegy 30 kapujára és ajtajára általánosan jellemző volt, hogy többször átfestették őket, de a festés már kopott, hiányos, az illesztések megnyíltak és nagyon sok dísz is megsemmisült az idők során. A szakemberek a kapukat a restaurátorműhelyben megtisztították a festékrétegektől, a fát konzerválószerekkel kezelték és pótolták a hiányokat. Az újrafestés és a megtisztított vasalatok visszaillesztése után az ajtók visszakerültek helyükre.
 
A majolikamázas épületkerámiák restaurálása: A kapupavilonok mennyezeteit majolikamázas terrakotta kerámiakazetták díszítik. Ezek sok helyen hiányosak és töröttek voltak, szerkezetük meggyengült; a kerámia díszítmények statikai állapota kritikus volt. A károsodások mértékéből adódóan számos darabot restaurálással már nem lehetett helyreállítani, ezeket csak újragyártással lehetett pótolni. Az újragyártott elemek szakszerű felhelyezése kiemelt fontosságú feladat volt, mivel a díszítmények élettartamár ennek kivitelezése is meghatározza.
 
A terrazzo és márványmozaik járóburkolatok felújítása: Minden járóburkolatot eredeti színében és mintázatával állítottak helyre, olyan minőségben, hogy az épület új funkciójának megfeleljen. Nagyon kevés helyen maradt meg használható állapotban az eredeti járófelület, de ahol csak lehetett, megmentették a régi mozaikfelületeket. Kihívást jelentett, hogy azok a bányák, ahonnan 130 évvel ezelőtt a kőanyagot beszerezték, ma már nem működnek, azonban a szakembereknek sikerült az eredetivel szinte azonos színű és keménységű zúzalékot találni például Tardoson, Pilisjászfalun, a Mecsekben és a Balaton-felvidéken.
 
A fémszerkezetek helyreállítása: A fémrestaurátori feladatok legnagyobb részét a vaskorlátok helyreállítása jelentette. Az épületcsoport lépcsőházaiban, függőfolyosóin és kapuin megközelíthetőleg 320 folyóméter vaskorlát és kerítés restaurálását, valamint 115 folyóméter öntöttvas korlát rekonstrukcióját kellett elvégezni. A belső terekben álló lépcsőkorlátok jó állapotúak voltak, de a környezeti hatásoknak kitett körfolyosók szerkezeteiben jelentős károkat okozott a korrózió, és a kovácsoltvas főkapu is leromlott állapotban voltak.
 
Díszítőfestés: A festőrestaurátori munkálatokat falkutatások előzték meg. A legtöbb helyen nem maradt meg eredeti díszítőfestés, és sok helyről nem maradt fenn archív fotó sem. A 2013-ban elvégzett restaurátori falkutatások során az épületegyüttes számtalan helyiségében találtak díszítőfestéseket, amikről semmilyen dokumentációban nem találtak semmit. A falakon, mennyezeteken pedig ott voltak a számtalan átfestés alatt. Így például az Erzsébet lépcső oldalfalain és mennyezetein is találtak a restaurátorok nyomokat, amik alapján el tudták készíteni a díszítőfestés rekonstrukciós tervét. A Lépcsőpavilonban azonban nem lehetett ilyen nyomokra sem alapozni. A tér kiemelt szerepére való tekintettel a restaurátorok úgy döntöttek, hogy az épület többi díszítőfestéséhez illő festés kerüljön ide.
 
A Pavilonokon fellelhető Than Mór és Scholtz Róbert féle díszítőfestés és sgraffito díszeken korábban két nagy felújítás is történt, melyek során az eredeti festmények és díszítő elemek egy részét kerámiaára festett másolatokkal pótolták, de ezek is rossz állapotban és hiányosan kerültek elő. A második nagy felújítás idejéből (1960) restaurálási dokumentáció nem állt rendelkezésre, de a dokumentumokból, jegyzőkönyvekből sok minden nyomon követhető volt, így a helyreállítás hitelesen sikerült.