2024-09-29 Hírek
Az utóbbi évek legnagyobb oktatási beruházásában játszott főszerepet Tóth Tibor Gábor a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. projektigazgatója, akivel a szeptemberi Hónap Mérnökeként beszélgettünk. A WHB és a LATEREX Építő Zrt. kivitelezésében felépült, szeptember 1-én átadott Dunakeszi Diáknegyed fejlesztés előzményeként természetesen a szakember pályájának mérföldköveire is visszatekintettünk.
„Édesanyám restaurátorként dolgozott, így gyerekkoromban meghatározó élmények értek, és már akkor nagyon megtetszett a műemléki környezet” – emlékezett vissza a mérnök. „Középiskolásként annyira szerettem rajzolni, hogy végeztem is egy ilyen irányú képzést, miközben a Schulek Frigyes Építőipari Technikumba jártam.”
A felsőfokú képzést az Ybl Miklós Főiskolán kapta meg, amit később a pécsi egyetem építész karának elvégzésével egészített ki. Egyetemistaként újabb jelentős élmény volt számára a kápolnák felmérését célzó program. „Ezeknek az épületeknek a hangulata eléggé megfogott, és közben még jobban kezdtem kötődni az építőiparhoz is.”
Karrierét a magasépítő ágazatban kezdte el munkahelyi mérnökként kisebb cégeknél, majd az Arcadom Zrt.-hez került, ahol egyre nagyobb projektekben vállalhatott szerepet, főleg lakóépületeket kivitelezve. „Példaként a Duna partján felépült Dunapest Rezidencia lakóparkot említhetem a Nemzeti Színház szomszédságában vagy a Castrum Ház multifunkcionális épületét, amelyben irodákat és sportcentrumot is építettünk.”
Jelentős mérföldkő volt számára, hogy 2006-tól a Pannon GSM (ma Telenor – a szerk.) törökbálinti székházának a kivitelezésénél a felelős műszaki vezető szerepét tölthette be, ez a projekt később építőipari nívódíjat nyert. „Az akkori értékén 15 milliárd forintos, 10 hektáron épülő központ amiatt is volt kiemelkedő, mert számos akkoriban újnak számító technológiát, többek közt földhőszivattyút és mennyezetfűtést alkalmaztunk.”
Utóbbi munkát ráadásul konzorciumban végezték el, ami további fontos tapasztalatokat adott. „Egy átgondolt organigram alapján, a szakembereink képességeit és munkabírását figyelembe véve igyekeztem megszervezni a projektet, és összességében sikerült minőségi munkát végeznünk.”
A következő lépcsőfok a 2009-ben megnyitott Allee Bevásárlóközpont teljes belső design építészete volt: „Többek közt az üzlethelyiségeket, a mozit és a közösségi terek üvegburkolatát alakítottuk ki.”
Az ekkoriban elindult építőipari recesszió idején már a Trigánit Zrt.-nél dolgozott, egy cégcsoporton belüli áthelyezés után. „Itt a K & H Bank egyik nagyberuházásában szintén felelős műszaki vezetőként dolgoztam. Ebben a fejlesztésben a legnagyobb kihívást a válságból adódó anyagár ingadozás adta, valamint a költséghatékonyság nagyon erős kényszere. Elmondható, hogy viszonylag kis csapattal, de nagyon hatékonyan dolgoztunk, többek közt az 55 ezer négyzetméteres épület vasszerkezetét is sikeresen kivitelezve. A végletekig kihegyezett projektben végül is a megrendelő teljes megelégedését sikerült kivívnunk.”
Az ezt követő években ismét kisebb cégeknél dolgozott, elsősorban műemlékfelújításokat, illetve panelházak szigetelését kivitelezve, majd 2015-ben került a WEST HUNGÁRIA BAU Kft.-hez, ahol rögtön a kedvencének számító műemlékfejlesztésben bizonyíthatott. „Az első ottani munkám az ozorai vár felújítása volt.”
A természet hatására és a várfal hiányában már elkezdett szétcsúszni az építmény, amit sikeresen kezeltek az újjáépítéssel, viszonylag szűk határidőn belül.
„Megvolt a szépsége ennek a munkának is: miközben a dombot is visszatöltöttük, a terület vízelvezetéséről, illetve a korabeli fűszerkert és szőlős helyreállításáról is gondoskodtunk.”
Egy újabb meghatározó időszak következett a szakember életében, amikor 2017 és 2021 között a budai vár nagyszabású fejlesztéseiben kapott szerepet. Közülük kiemelkedik az 50-es években lebontott Királyi Lovarda újjáépítése a WHB és a LAKI Zrt. konzorciumának kivitelezésében. A számos izgalmas kihívással járó projektről a szakember korábban részletes interjút adott lapunknak. „A legnagyobb kihívás talán az volt, hogy a régi épületet úgy kellett újra teremteni, hogy a mai modern követelményeknek is megfeleljen – minőségi megoldást adva többek közt a fűtésre, hűtésre, akusztikára és fénytechnikára.”
Egy ennél is konkrétabb kihívást jelentett, hogy a Lovarda épületének egy része a várgarázsba esett, a másik pedig a Török kertbe, aminek nem volt megtámasztása. „Utóbbiba így le kellett fúrnunk több mint száz cölöpöt, miközben ezen a területen 30 méteres kutak találhatók, amelyek az Ördögárokba vezetik a vár csapadékvizét. Ezt a cölöpözést
Egy további különlegességet adott a projekt anyaghasználata, hiszen a hazánkban fellelhető, a korabeli építészetben is alkalmazott építőanyagokat használták. „A szlavón tölgy és a vörösfenyő alkalmazása; a külső homlokzatot alkotó kisméretű téglák; a római cement és a süttői mészkövek beépítése mind-mind emlékezetes elemek; akárcsak a helyi mesterek által alkotott terazzo burkolat a padlózaton. Ide tartozik, hogy a régi terveket megtalálva a régi Ganz-lámpákat is sikerült újra legyártani – a régi csigás mozgatási rendszerrel, de már a mai fénytechnikával.
Ezt az időszakát gazdagította a Lovardához kapcsolódva a Főőrség és az oda vezető Stöckl-lépcső felújítása, valamint a tabáni liftpavilon rekonstrukciója, akárcsak a Csikós-udvar, a Hauszmann-rámpa és az Ybl-rámpa felújítási munkálatai. Mindezekkel párhuzamosan a házelnöki rezidencia felújítását is irányította a Kossuth téren.
A fent leírt projektek zárásakor már tudomása volt róla, hogy a WHB és a LATEREX konzorciumi munkájával el fog indulni a Dunakeszi Diáknegyed építése. A hatalmas méretű zöldmezős beruházás 2022. márciusában az alapkőletétellel el is kezdődött.
Tóth Tibor Gábor kulcspozícióban lépett be a fejlesztésbe, hiszen Bálint Zsolttal, a LATEREX főmérnökével közösen irányították a konzorciumi kivitelezést.
„Az alapkőletétel amiatt is emlékezetes, mert életem legzsúfoltabb napján történt: 9-től délig az alapkőletételen vettem részt, 15 órakor a várban átvettem az ottani műemléki munkákért kapott Érdemkeresztet, ahonnan aztán este megérkeztem a szintén a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. munkájával megújult Magyar Állami Operaház szakmai napjára!”
A projekt elejére visszatekintve hangsúlyozta, a 10 hektáron megvalósuló 35 ezer négyzetméteres beruházásban egyszerre kellett elindítani hét épület kivitelezését. „Nagyon komolyan meg kellett szervezni a logisztikát, beszállítást és anyagmozgatást. Előre meg kellett határozni a prioritásokat, hiszen előfordult, hogy egyszerre több gép vagy anyag érkezett.”
Ebben a folyamatban az toronydaruknak jelentős szerepe volt, ugyanakkor át kellett hidalniuk a 6 méternyi szintkülönbséget a terület legmagasabb és legalacsonyabb pontja között. „Amikor állítottuk a darukat, akkor figyelni kellett, hogy melyiket kell kiemelni, és melyiket süllyeszteni. Ráadásul a 7 toronydarut rekordidő alatt kellett felállítani.”
Külön kiemelte, hogy a beruházás rendkívül jól elő volt készítve: „Ennek is köszönhető, hogy a márciusi alapkőletétel után októberben már bokrétaünnepet tartottunk.” Mindezt úgy, hogy a projekt nyitásával egyidőben robbant ki az orosz-ukrán háború. „Rögtön azzal kellett szembesülnünk az acélok lekötésénél, hogy nincs acél. Ezt végül óriási erőfeszítések árán sikerült megoldani, de innentől kezdve folyamatosan több lépéssel előre gondolkodtunk.”
Ennek jegyében a teljes hőszigetelést, a faanyagot, a közműcsöveket, számos gépet és a teljes homlokzati tégla burkolatot előre megrendelték, és ledepózták. „Utóbbinál arra kellett figyelni, hogy az ára szorosan együtt mozgott az óriási ingadozásokat mutató gázárral, amit aztán bonyolult diagrammokkal próbáltunk követni. De ugyanez igaz volt a kőzetgyapotra is, aminek heti ára volt!”
A projekt méretéből adódóan óriási mennyiségeket kellett betárazniuk: többek közt 10 ezer négyzetméternyi homlokzati téglaburkolatot és 11 ezer négyzetméternyi fémlemezfedést és 16 kilométernyi kábelt kapott a komplexum. „Szerencsére jó megközelíthetőség és ideje korán kiépített organizációs út segítették a folyamatot.”
Mindezen nehézségek ellenére a projekt végig nagyon jó dinamikával haladt, rendre két-három hónappal a határidő előtt jártak elmondása szerint. A fenti sebességet jelezte, hogy a gépészeti elektromos alapszerelések majdnem teljesen elkészültek a bokréta ünnepségre.
A gyors előrehaladásnál kiemelkedett a szakoktatói szárny szerepe: kisebb épület lévén mindent itt készítettek el először, és minden mintát itt mutattak be. „Amit itt elfogadtak az ment tovább a többi épületbe. Gondolhatunk itt például a linóleumra, egy ablakkönyöklőre, de akár egy osztályteremre is.”
A gépészetnél az is segítette a gazdaságosságot és a gyors kivitelezést, hogy minden szakágra kiválasztottak egy magas minőségen dolgozó céget, és aztán minden épületnél ezt a vállalatot alkalmazták az adott szakágra. „Itt is elmondható a magas szintű előkészítettség, hiszen ezek a gépészeti alvállalkozók már az alapozásnál kiválasztásra kerültek.”
A problémák gyors kezelésének témakörénél külön kiemelte a generáltervező Incorso Design munkáját. „Szorosan együtt működtek a kivitelezéssel, és igyekeztek minden felmerülő problémát szinte azonnal kezelni. Volt olyan, hogy a szerdai konzultáción felmerült egy kérdés, ez alapján írtunk egy emailt, és már aznap este 5-kor ott volt a válasz a rajzokkal alátámasztott megoldási javaslattal.”
Rendkívül korrekt, rugalmas és támogató volt az együttműködésük a Dunakeszi Önkormányzattal is. „Nagyon jó kapcsolat alakult ki velük, a polgármester az elején heti szinten járt ki a kooperációkra, és egy delegáltja azután is folyamatosan ott volt a területen. Ha elakadásunk volt közterületfoglalásban, forgalomtechnikában vagy bármi másban, azonnal kaptunk segítséget.” Hozzátette, olyan jó személyes kapcsolatuk alakult ki, hogy a Dunakeszi Napokra és a Dunakeszi Mindmegeszi rendezvényre is meghívták a konzorciumot, és ezeken külön sátrat is kaptak. „A város szerves részének éreztük magunkat, és nem csupán egy átmenetileg itt tartózkodó kivitelezőnek.”
A szakember hangsúlyosan kitért rá, hogy a LATEREX Építő Zrt.-vel való, remekül működő kapcsolat sokban segítette a konzorciumi munkát. „Jó hangulatú projektcsapat alakult ki, végig egyetértésben és egymás elképzeléseit tiszteletben tartva tudtunk dolgozni a mérnökirodában és a terepen.”
A konzorciumon belül a feladatok elosztásáról elmondta, nem házanként, hanem munkanemenként osztották fel: „Mindkét cég behozta a kapacitásait a konzorciumba, és a korábbi munkatapasztalatok alapján adtuk oda a feladatokat: így például azok az építésvezetők, akik már több csarnokot is építettek, értelemszerűen ezeket az épületeket kapták meg.”
A szakember elmondása szerint a jól kezelt külső kapcsolatok mellett a dunakeszi projekt sikeréhez nagyban hozzájárultak a WHB cégcsoportjához tartozó vállalatok is. Egy példát kiemelve elmondta, hogy a teljes projekt burkolását és festését a Stukkó Kft. végezte el. „Nagy segítség volt, hogy mind az anyagbeszerzést, mind a szakembergárdát profin biztosították, többek közt az uszoda speciális burkolatait is magas minőségben kivitelezve.” Ugyanígy növelte a beruházás gördülékenységét és kiszámíthatóságát, hogy a teljes munkaterületen a WHB cégcsoport egyik tagvállalata látta el az állványozási feladatokat.
A Dunakaszi Diáknegyeden is túl tekintve az egész WHB egyik alapértékét is megfogalmazta.
„A közel tízéves itteni időszakom egyik fő hajtóereje, hogy olyan főnökeim vannak, akikre mindig lehet számítani, ha elakadás van. Emellett az is nagy előny, hogy a cég szakmai magja nagyon jó csapatot alkot: beleértve többek közt a BIM-es csapatot, az IT-hátteret és a HR-es kollégákat. Mindez azt eredményezi, hogy a különböző problémákat a cég rugalmasan kezeli, és biztos hátteret képez. A munkatársainknak nem kell a munkakörülményeken morfondírozniuk, ehelyett a feladatokra tudnak koncentrálni.”
Amikor személyes visszatekintést kértünk tőle a beruházásra, a Hónap Mérnöke egyfajta csúcsprojektként értékelte a Diáknegyed megépítését. „Talán a Telenor-székházhoz tudnám hasonlítani, de itt most jóval nagyobb feladatkörrel rendelkeztem, mint ott.”
A Közép-Európai szinten is példa nélküli oktatási beruházás méreteit és jelentőségeit ezzel érzékeltette. „Ha csak a létrejött sportlétesítményekre gondolunk: egy kétezer fős és egy ezer fős sportcsarnokot, valamint egy tanuszodát is építettünk. Úgy gondolom, hogy ezek közül már csak egy létesítmény is komoly előrelépés lenne egy településnek.” Ugyanakkor a fejlesztés környezeti jelentőségére is utalt: „A rengeteg ültetésnek köszönhetően pár éven belül egy liget fogja körülvenni az élettel teli, 1500 diákot befogadó iskolát - miközben 2022-ben ez a terület még üres volt…”
Vezetőként egy ekkora volumenű siker zálogaként a megfelelő önbizalmat emelte ki. „Ha akár el is akad a projekt, mi építők mindig a projekt befejezését látjuk a szemünk előtt lebegni: hisszük, és azt éreztetjük mindenkivel, hogy a beruházás el fog készülni határidőre, jó minőségben.”
Hangsúlyozta, ha bárki bárhol elakadt, akkor a projektvezetéshez tudott fordulni, ha náluk nem volt meg a válasz, akkor a tervező vagy a szakági tervező tudott segíteni. „Arra törekedtünk, hogy ne görgessünk magunk előtt olyan kérdést, ami ártalmas lehet a projektnek. Sokszor az az érzésem, hogy úgy megyünk előre mint egy focicsapat, megvannak a hátvédek, a középpályások és a csatársor, és mindig tudjuk, hogy kitől mire lehet számítani.”
Zárásként arra is kíváncsiak voltunk, hogy az ágazat kulcsszereplőjeként hogy látja az utánpótlás helyzetét, és mit üzen az építőipar felé kacsintgató fiataloknak. „Mi is látjuk, hogy valami miatt fogy a létszám, ugyanakkor azt tudom mondani, hogy anyagilag ez egy jól megbecsült szakma, még ha sok is a nehézség benne. Azt nem mondom, hogy ez egy feszültségmentes ágazat; viszont ahogy nincs két egyforma épület, úgy nincs két egyforma évünk, nincs két egyforma munka és nincs két egyforma kihívás az építőiparban.”
„Aki ide érkezik, mindig fog találkozni új technológiákkal és új anyagokkal; ugyanakkor a műemléki épületeknél csodálatos régi alkotásokat ismerhet meg, és részese lehet a megmentésüknek. Immár 22 éve űzöm ezt a hivatást, de minden házon tanulok valami újat!” – zárta a gondolatait.