Rizsavi Tamás interjúsorozat 1 - Biatorbágy
2021-04-15 Hírek
Rizsavi Tamás neve az elmúlt években elválaszthatatlanul egybeforrt a kortárs hazai épületfotózással. Egyedi látásmódját és stílusát elsősorban azok a különleges, magasból készült képek fémjelzik, amelyeken szokatlan és sokszor meglepő perspektívából mutat be jól ismert épületeket, helyszíneket.
Tamás a WHB felkérésére öt helyszínen készített lenyűgöző képeket, amelyeket kéthetente publikálunk honlapunkon interjúsorozat formájában. Az első fotók a WHB biatorbágyi székhelyén születtek meg. Ennek kapcsán beszélgettünk Tamással a hobbijáról és arról, hogy milyen élményt jelentett számára részt venni a közös projektben. A teljes galériát az interjú alatt találod.
Mikor hallottál először a WEST HUNGÁRIA BAU Kft.-ről?
R.T.: Legelőször a Puskás Aréna építésénél. Előtte annyira nem voltam képben az építőipari cégekkel, de amint először dolgoztam ilyen témában, abszolút számomra megnyerő projektek és fotózások jöttek létre, aminek nagyon örülök.
Mit gondoltál mikor megkeresett a WHB, hogy legyen köztetek egy együttműködés?
R.T.: Nagyon megtisztelő volt, de annyira nem tudtam először elképzelni, hogy férek bele a képbe, ami az első fotózás után teljesen az ellentettjére változott és alig vártam, hogy legyen még ilyen felkérés. Nagyon izgalmas munka volt.
Milyen volt a kilátás a WEST HUNGÁRIA BAU Kft. biatorbágyi székhelyének tetejéről?
R.T.: Szeretem a létrás épületeket, ez már pozitív volt. A magasság itt most nem volt annyira kiemelkedő, de Biatorbágyról még úgysem készítettem képeket, ezért nagyon szuper lehetőségnek éreztem. Nem hagyhattam ki a láblógatást sem.
Az eddigi mászásaidhoz képest mennyire volt bonyolult a feljutás? Sosem volt tériszonyod?
R.T.: A feljutás nem volt nehéz, hamar otthon éreztem magam. A tetőkön általában nehéz közlekedni, de itt nagyon rendezett volt minden, ami nagy segítség volt. Tériszony?? Neeem soha, egyszerűen imádok a magasban lenni.
Melyik projekteket fotóztad a WHB-nak és melyik volt a legizgalmasabb, melyiket vártad leginkább?
R.T.: Bozsik Stadion, Biatorbágy, Budai Vár, Szeged Kézilabdacsarnok és az Operaház. A szegedit vártam a legjobban a daruk miatt, de az Operaház lett a végén a befutó. Nem gondoltam, hogy ennyire magas és ennyire izgalmas feljutni és nem mellesleg ennyire pazar kilátás tárul elém a város minden irányába. Szerencsém volt a fényekkel és a felhőkkel is. Alig akartam lejönni.
Az interjúsorozat második részében Tamást az Operaház fotózásáról kérdeztük. Az interjút a teljes galériával április 29-én láthatjátok majd.
